Miért pont íróasztalos?

 

"Szokták mondani, az író szerszáma a nyelv. Ez majdnem igaz. Én szívesen látom az írót, magamat – mint kézművest. Még inkább kőműves. Kőmíjjes. Tégla, malter, rakni, nő a fal, leomlik, újra, föl-le, Kelemenné, szóval valami nő." (Esterházy Péter)

Nos, így született az íróasztalos is. Hogy tudniillik, vannak a szavak, gondolatok, érzések, érzelmek és emóciók, meg miegyebek, melyek nem foghatók meg kézzel, de valamiképpen kézzelfoghatóvá kell tenni őket. Meg azt a munkát, mely a velük való foglalkozást jelenti.

Ha máskor nem, a végén. Amikor megszületik az eredmény. Hisz, végtére is, pont ez a cél...